[The role of obesity and weight reduction in obstructive sleep apnea].

Abstract

Obesity plays a central role in the pathomechanism of obstructive sleep apnea and is strongly associated with the severity of sleep-disordered breathing. Weight reduction in obese patients has been shown to decrease the apnea-hypopnea index (AHI), improve sleep architecture, and reduce cardiometabolic risk. However, traditional, specialty-specific models of care do not address sleep and metabolic disorders in an integrated manner, and weight management often receives less emphasis in obstructive sleep apnea care compared with positive airway pressure (PAP) therapy. Incretin-based therapies - particularly glucagon-like peptide-1 (GLP1) receptor agonists and dual GLP1/glucose-dependent insulinotropic polypeptide (GIP) receptor agonists - have demonstrated promising results in the treatment of obesity, thereby generating growing interest in their potential role in obstructive sleep apnea management. Based on an analysis of randomized clinical trials, our review indicates that GLP1/GIP receptor agonist therapy not only promotes weight loss but also alleviates sleep-disordered breathing in obstructive sleep apnea, as reflected by reductions in AHI. An additional benefit of weight loss is the concurrent reduction in cardiometabolic risk among obese patients, alongside the improvement in obstructive sleep apnea severity. Collectively, the combined application of GLP1/GIP receptor agonist pharmacotherapy and PAP therapy may represent a novel, comprehensive, and effective therapeutic approach for the management of obstructive sleep apnea. As the management of obesity requires consideration of multiple somatic, psychological, and lifestyle-related factors, the success of a multidisciplinary sleep-metabolic program depends on the coordinated involvement of relevant specialists (pulmonologists, internists, dietitians, psychologists, and physiotherapists) with clearly defined roles and responsibilities. Further studies are needed to evaluate the effectiveness of integrated sleep-metabolic programs and to determine their potential clinical benefits. Orv Hetill. 2026; 167(26): 1011-1017. Az elhízás központi szerepet játszik az obstruktív alvási apnoe patomechanizmusában, és szoros összefüggést mutat az alvás alatt jelentkező légzészavar súlyosságával. Az elhízott páciensek testsúlycsökkenése bizonyítottan mérsékli az apnoe-hypopnoe indexet (AHI), javítja az alvásstruktúrát, és csökkenti a kardiometabolikus kockázatot. A hagyományos, szakmaspecifikus betegellátási gyakorlat azonban nem kezeli integrált módon az alvás- és az anyagcserezavarokat, és a pozitív légúti nyomású (PAP-) kezelés mellett a súlymenedzsment gyakran kisebb figyelmet kap az obstruktív alvási apnoe ellátásában. Mivel az inkretinalapú terápiák – különösen a glükagonszerű peptid-1 (GLP1) és a kettős GLP1/glükózdependens insulinotrop polipeptid (GIP) receptor agonisták – ígéretes eredményeket mutattak az elhízás kezelésében, ezek a gyógyszerek fokozott érdeklődést váltottak ki az obstruktív alvási apnoe terápiájával kapcsolatban is. Randomizált klinikai vizsgálatokra alapuló, szakirodalmi elemzésünk rámutat, hogy a GLP1/GIP receptor agonista terápia a testsúlycsökkentés mellett az alvás alatti légzészavart is mérsékli obstruktív alvási apnoéban, amit az AHI csökkenése jelez. További kedvező szempont, hogy a testsúlycsökkentés az obstruktív alvási apnoe súlyosságának mérséklése mellett az elhízott páciensek kardiometabolikus kockázatát is csökkentheti. Mindezek alapján a GLP1/GIP agonista gyógyszeres kezelés és a PAP-terápia kombinált alkalmazása új, komplex és hatékony terápiás megközelítést jelenthet az obstruktív alvási apnoe kezelésében. Mivel az elhízás kezelése számos testi, lelki és életmódbeli tényező együttes figyelembevételét is igényli, a multidiszciplináris alvás-anyagcsere program sikerében fontos az érintett szakemberek (tüdőgyógyász, belgyógyász, dietetikus, pszichológus és gyógytornász) összehangolt részvétele és feladataik egyértelmű meghatározása. További vizsgálatok szükségesek a komplex alvás-anyagcsere programok hatékonyságának és az elérhető klinikai előnyöknek a pontos megítélésére. Orv Hetil. 2026; 167(26): 1011–1017.